Szandi. Blogja

Máricsúi- eljött az idő a leleplezésre

szandihe — Sat, 28 Jan 2012 14:37:23 +0000

Igen!…nézem ezt a szappanfost, mert úgy gondolom, hogy naponta 40 perc agypusztítást megérdemlek, ha már tv-t nem nézek.
Tegnap eljutott a sorozat arra a pontra amikor a legnagyobb dobpergések, és a legsírósabb zenéket kellett bevágni. Miután vége lett, elkezdtem töprengeni, hogy vajon én mit tettem volna. Megmondom őszintén, hogy semmit. Lehet,hogy az a nagy titok amely kiderült mindent és mindenkit megváltoztatott, de az ahogy a lány reagált az embertelen volt. Mégis csak az anyjával beszélt így, az enyém már rég megvert volna ha ennyire lekezelő lennék vele, és azt mondom, hogy joggal tenné. És akivel talán én is kerülhetnék ilyen helyzetbe (apámmal), még azzal sem gondolom úgy, hogy ennyire elkéne tipornom az emberségét. Hiszen emberek vagyunk, mindannyian hibázhatunk. Vannak olyanok akik soha sem nőnek fel, és soha nem néznek a komoly dolgok hátterébe, de nem ítélkezhetünk felettük, ha még okunk is van rá, mert ezzel csak saját magunkat ostorozzuk, és osztályozzuk le mások szemében.

Kiégtem.

szandihe — Thu, 19 Jan 2012 18:53:44 +0000

Nem érzem azt, hogy bárkinek is fontosabb lennék, nem méltat senki sem arra, hogy eljöjjön a 20. szülinapomra. Az az ember pedig aki azt mondta, hogy “szeret”, megint bebizonyította, hogy csak magát képes szeretni, szánalmas féreg. Szeretnék már kilépni ebből a körből, egy új életet kezdeni, de egy wc papir értékű szakkal nem tudok mit kezdeni, és erre is ma kellett ráébrednem. Úgy éreztem, hogy jó lenne már új lappal kezdeni. Már most… De miután rájöttem, hogy semminek sincs semmi értelme tehetetlennek érzem magamat. Nem tudom mit tegyek…Kiégtem magamtól ma. Teljesen. Nincs értelme élni. Most tényleg nincs…..

Minden zavaros.

szandihe — Sun, 11 Dec 2011 13:38:35 +0000

Az elmúlt 3 hónapban minden hétvégén ért egy érdekes meglepetés. Sorra jöttek vissza azok a férfiak az életembe, akikkel régen szerettem volna boldog lenni. Képes voltam ellenállni. Úgy éreztem, hogy sehogy sem férne az életembe bele senki sem. Pénteken viszont egy olyan ember jött nekem szerelmet vallani, aki bizony tudat alatt mindig is foglalkoztatott, a szakításunk előtt is…. Magatehetetlen vagyok. Egyre nehezebb lesz minden, keményebbek a szavaim, már rám is visszacsapnak, nincs menekvés, szembe kell néznem minden eséllyel… Megint beindult a menekvési ösztönöm, de most már az Életem is bajba került. Egy őrült táncot járat velem állandóan a sors.

Muszáj.

szandihe — Tue, 22 Nov 2011 21:58:31 +0000

Ez van, ezt dobta ki most nekem az élet. Én választottam ezt, meg nem is, de nem tehetek róla, ha nem értitek meg, hogy mi miért történik… Mert van úgy, hogy az ember arra szakít időt, amire szeretne, de ez az én esetemben sehogy sem jön össze. Majd egyszer talán teljes életet élhetek, de most itt van nekem a 4 órás békesziget (:

szomorkásan.

szandihe — Sat, 29 Oct 2011 16:54:52 +0000

ez…már nem az én életem. gyűlölöm.

I cannot endure the life…

szandihe — Mon, 17 Oct 2011 17:38:56 +0000

Boldognak lenni? nekem nem szabad… felesleges, hiszen másnap minden romba dől. Hiába a szép tervek, ha oda még el is kell jutni, és közbe nem szabad legyengülni. Pedig én most le fogok…. Nem bírom elviselni az életemet… állandó körforgás az egész… költözés… csak jussak el oda, hogy nyár. örökre itthagyhatom az alkalmazkodás fájdalmait, mert legalább önállóan fogom ezt a döntést meghozni. elegem van

boldog vagyok!!

szandihe — Sun, 16 Oct 2011 20:33:13 +0000

véget ért a 2 hónapos önismereti tréningem. ^^ és megtaláltam az utamat, ami kell, ami éltet, ami érdekel, amit elérhetek ááá. ez több mint gyönyör, és csak is saját magamra gondolok…senki más nyomora nem érdekel )))
végre kimondták azt, hogy benőtt a fejem lágya..értik, hogy mit miért teszek, mi miért érdekel, és hogy tényleg érdekes az a dolog ami éltet. ááá. több mint orgazmus ^^.

Voáláá.

szandihe — Thu, 29 Sep 2011 15:47:31 +0000

Nem hittem volna, hogy 1 hét alatt, sőt még 1 hét se telt el, csak 3 nap, de ilyen hamar megfog változni minden az életemben. Viszont, ami most fog jönni, ezt megintcsak féligmeddig ÉN vállaltam, és a múltheti tapasztalataimat kamatoztatva, szerintem végig is fogom tudni csinálni. Kemény lesz, de okos vagyok, és kivan tűzve a cél, amit mindenféleképpen EL AKAROK ÉRNI. (ha mégiscsak meggondolnám magam, valaki nyugodtan fejbevághat!) Túl necces, és kockázatos az életem, már lassan 2 éve, de ennyire durva még sosem volt. Pont most, pont így… De megoldom, hiszen, még sosem volt úgy, hogy sehogy sem! Fő az optimizmus, vége már, a pesszimista, depressziós Szandi korszaknak, és ha segíteni akarok másokon, először magamon kell tudnom!

Alone.

szandihe — Thu, 22 Sep 2011 17:46:12 +0000

Tudtam ugyan, hogy ez fog történni, de most jutottam el arra a szintre, hogy teljesen egyedül vagyok. NEM, NEM érzem, hanem VAGYOK. Erről viszont csak is és kizárólag itt szeretnék beszámolni. Nem akarok senkin se segiteni, oldja meg mindenki magának a baját, bármennyire is szeretem, vannak olyan dolgok amiknél köpni-nyelni se tudok, de az a gáz, hogy a SAJÁT életemben is jelen van. Egyszerűen ha más ezt mondaná, nemmernék véleményt adni. Valahogy nem érzem magamat se jobbnak, se rosszabbnak, de tisztában vagyok a képességeimmel, és a tűrőhatáraimmal is, amik nagyon vészesen fogyatkoznak. Egy két lábon járó szerencsétlenség vagyok. Mindig arra törekszem, hogy jó napom legyen, hogy ennek sikerülnie kell, de valahogy Isten most nagyon elmenekült. Minden percben egyre nyomasztóbb lesz minden, és már a rossz dolgok is hiányoznak (NEM, NEM szenvedélyek, hanem veszekedések, báármi ami rossz…mert ez sincs az életemben perpill.). A másik meg az, hogy olyan dolgot vállaltam TÉNYLEG, amihez viszont, amit én csinálok, gecikevés…..nagyon kevés. Hiába tűnik rövidnek és tűrhetőnek, az idő viszont csak szűkül kisebb körökbe. És ki fog tenni bármit is? Nem tudok…és félek, hogy megint kifogok kötni oda, ahova sikerült annak idején. Hiába igyekszem, de tudom, MUSZÁJ végigcsinálnom. Csak nagyon döcög….

2011 SummerEnd

szandihe — Wed, 31 Aug 2011 19:42:51 +0000

5 év alatt ez volt az első nyár, amit teljesen más szemmel néztem. Tudom jövőre azt fogom mondani, hogy ez is kiégető volt mint az előző 4. Lehet….de ennyire még soha nem voltam közel magamhoz, és mégsem hagytam el magam annyira mint tavaly. Megváltoztam. Talán mondhatni azt is, hogy érett lettem arra, hogy leérettségizzek. Ha már az álmaimnak nem élhetek, 1 papírért élhetek. Bárcsak sikerülne…